(31) Engedj
el
Van
akit féltened már nem kell,
soha
nem kell már,
de
néha érzem mégis ez kell,
mert
a szívem fáj.
Engedj
el,vagy égess él
altass
el vagy ébressz fel,
Engedj
el,vagy égess él
ébressz
fel,vagy altass el.
Én
értem sírni többé nem kell,
soha
nem kell már,
de
néha érzem mégis ez kell
hogy
van ki énrám vár.
Engedj
el,vagy égess él
ébressz
fel,vagy altass el.
Engedj
el,vagy égess él
ébressz
fel,vagy altass el.
Engedj
el,vagy égess él
altass
el vagy ébressz fel,
Engedj
el,vagy égess él
ébressz
fel,vagy altass el.
Engedj
el,vagy égess él
altass
el vagy ébressz fel,
Engedj
el,vagy égess él
ébressz
fel,vagy altass el.
(32) Engem
csak szeretni kell
Szerelem,
ami kell, ami hiányzik nagyon
Keresem,
mitől könnyű lesz az élet
Volt
rég, van még, én erről álmodom
Az
kell, én semmi mást sem kérek
Engem
csak szeretni kell, ha egyszer velem leszel,
Ne
gondolj másra, csak az éjszakára
Engem
csak szeretni kell, hidd el, más nem érdekel,
Ne
gondolj másra, csak az éjszakára
Szerelem,
ami kell, vele mindent megtehetsz
Keresem,
mitől könnyebb lesz az élet
Volt
rég, van még, én erről álmodom
Az
kell, én semmi mást sem kérek
Engem
csak szeretni kell... 2x + 2x
(33) Értem
ne sírjatok
Szomorú
napokon gondolj néha még rám,
Azon
túl is, ha nem hiányzom már.
Aki
sír, szomorú, könnye hullhat énrám,
Milyen
ott, ahol ébren alszom én.
Értem
ne sírjatok már,
Énrám
ne várjatok már.
Értem
ne sírjatok már,
A
szívem úgy fáj.
Értem
ne sírjatok már,
Énrám
ne várjatok már.
S,
ha álmod mégis erre jár,
Majd
elszáll.
Szomorú
napokon gondolj néha még rám,
Ki
a gyermeked kézenfogva vársz.
Velem
ébredsz, de hajnalban újra nem látsz,
Nem
adod fel, és mindig visszavársz.
Értem
ne sírjatok már,
Énrám
ne várjatok már.
Értem
ne sírjatok már,
A
szívem úgy fáj.
Értem
ne sírjatok már,
Énrám
ne várjatok már.
S,
ha álmod mégis erre jár,
Majd
elszáll.
Egyszer
majd megnyugszol tudom,
És
felszárad a könny az arcodon.
És
majd élsz oly szépen,
Nélkülem,
ott lent a fényben.
Értem
ne sírjatok már,
Énrám
ne várjatok már.
Én
itt őrizlek, ne félj,
És
a karácsony éj.
(34) Fehér
galamb
Csupa
napfény fenn a hegycsúcs.
Fut
az éjjel messze jár.
Mintha
széllel szárnyon vinne,
felemel
a napsugár.
Szénaillat
vár a réten,
sokszor
arra járok én.
Fehér
galamb száll a réten,
aranyeső
hull kőrém.
refrén:
Una
Paloma Blanca
fel-fel
az egekig száll.
Una
Paloma Blanca
boldog,
mert itt van a nyár.
Hát
gyere velem, a szerelem vár.
Sokszor
voltam már a vesztes.
Fogva
tartott száz bilincs.
De
ma végre rád találtam,
és
most semmi gondom nincs.
refrén
:
Hát
gyere velem, a szerelem vár.
(35) Rám
a szívem vigyáz
A
csókod elvesztettem,
A
tegnap sincs meg már.
Az
érintésed megkövül,
Az
emlék most is fáj.
Az
estét oly rossz várni,
A
magány túl nehéz.
A
vágy úgy ég még bennem,
Úgy
sír bennem, hogy hozzám érj.
Már
elmúlt régen, de még most is fáj,
Mert
fel kellett ébrednem, hogy mégis elhagytál.
Én
még ma sem értem,
Mért
volt ó, ez így?
Kinek
jó a rossz, a szenvedés?
Kinek
jó a gyötrő kín?
Talán
volt sok-sok hibám,
Most
sírok az álmokért,
Hisz
elhagyott az Istenem, ő sincs már velem,
Másra
vár.
Már
elmúlt régen, de még most is fáj,
Mert
fel kellett ébrednem, hogy mégis elhagytál.
Megérint
egy emlék, újra lelkemhez ér,
Hol
a fájdalmam hagytam,
Most
is ott ég benn a láng,
Rám
a szívem vigyáz.
Ha
majd egyszer te is érzed,
Kell
a vágy, a szerelem,
Akkor
ne mondd azt, hogy nem volt sehol,
Hisz
te hozzám tartozol!
Már
elmúlt régen, de még most is fáj,
Mert
fel kellett ébrednem, mégis elhagytál.
Megérint
egy emlék, újra lelkemhez ér,
Hol
a fájdalmam hagytam,
Most
is ott ég benn a láng,
Rám
a szívem vigyáz!
A
szívem vigyáz,
A
szívem vigyáz,
Hol
a fájdalmam hagytam, most is ott él benn a láng.
Rám
a szívem vigyáz.
(36) Még
nem veszíthetek
1.
Mindent elfelejtek már, elfáradtam rég,
Lassan
elmúlt a láng, úgy félek én.
Átvirrasztott
éjszakák, száz el nem mondott szó.
Most
már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.
R.
Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok.
Adj
időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon!
Add
vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom!
Még
nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon.
2.
Érzem elborít a láz, sírni szeretnék,
Olyan
rég várok rád, de te nem jössz. Miért?
Mindent
megpróbáltam már, hogy elfelejtselek,
Olyan
forró a vágy, hogyan éljek nélküled?
R.
Átvirrasztott
éjszakák, száz el nem mondott szó,
Most
már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése